Vaclav Klaus aláírta a Lisszaboni Szerződést. Szuper! Hiszen erre vártunk már mióta.

No de akkor most mi is van?

Először is: Mikor lép életbe?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert az egész a "minél előbb, annál jobb" elven alapszik. Mintha már eleve számítottak volna arra a szerződések hatályosulására vonatkozó szabályok lefeketetésekor, hogy ezzel bizony lesz némi probléma.

Lényeg a lényeg: Az új alapszerződés az azt követő hónap első napjától hatályos, hogy az utolsó ratifikációs okmányt is örök nyugalomra, vagyis letétbe helyezték Rómában (Talán emlékszünk egyetemi/főiskolai/töriórás tanulmányainkra, itt írták alá 1957-ben a Közösséget létrehozó Római Szerződést).

Ez esetben tehát elvileg 2009. december 1-jén. Azért írtam, hogy elvileg, mert lehet, hogy a ratifikációs okmányt szállító sötétített Mercedes valahol az osztrák alpokban a szerpentinen megcsúszik és a mélybe zuhan, vagy a Ratifikációs Különjárat repülőjéből valahol az észak olasz városok környékén kifogy a kerozin és a dokumentum tragikus körülmények között megsemmisül.

Azt hiszem Klaus azt a napot nemzeti ünneppé avatná...

Másodszor: Mi is ez az Lisszaboni izé, hogy ennyire izgultak miatta Európa 27 fővárosában?

Az új alapszerződés leginkább az intézményi kérdések kapcsán érdekes a tagállamoknak, és talán nekünk is. A módosításokról nem csak 2007 óta van szó. Nagy részük már a most hatályos Nizzai Szerződés kialakításakor felmerült, de abból kikerült, az Alkotmányos Szerződés meg ugye elbukott.

A legfontosabbnak az állandó elnököt és a külkapcsolatokat egy személyben összefogó kül- és biztonságpolitikai főképviselőt nevezik, holott a jelenlegi állás szerint ez mégsem éri el a célját.

A lényeg ugyanis az egyszerűsítés lett volna, de -és itt ki kell emelni, hogy ez a tagállamok önzésének köszönhető- egyelőre csak úgy tűnik, bonyolódik majd a helyzet. Az Európai Tanács élére választandó (mondjuk ez túlzás... inkább jelölendő) elnöknél ugyanis még nincs tisztázva, hogy mi lesz a pontos feladata.

A Lisszaboni Szerződés értelmében az elnök "ellátja az Unió külső képviseletét a
közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben".

Oké... És akkor mit csinál a kül- és biztonságpolitikai főképviselő?

Hát ez az. A Szerződés hozzáteszi, hogy az állandó elnök mindezt csak "a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül" teheti.

Következtetés: nincs meghatározva, hogy hol kezdődik, illetve végződik a főképviselő, és hol az állandó elnök feladatköre. Hogy a soros elnökről már ne is beszéljünk...

De ha már itt tartunk, mégiscsak beszéljünk róla.

A tagállamok azt akarták, hogy az állandó elnök legyen egy karizmatikus, erős személyiség, akit mindenhol ismernek a világon. Az indoklás szerint ez azért fontos, hogy az illető már személyes megjelenésével egységet jelképezzen, és ilyetén "az EU arcaként" jelenlen meg. Érthetetlen módon az iraki háború kamugépére, Tony Blair volt kormányfőre gondoltak...

Most persze, hogy közeledünk ennek megvalósulásához, a tagállamok rájöttek, hogy ez talán annyira nem is jó, hiszen akkor ők (illetve marha tehetséges állam- és kormányfőik) eltörpülnek majd az állandó elnök mellett. Hirtelen stratégia-módosítással aztán -olyan gyorsan, hogy aki tudta előre, még az sem tudta volna megmondani, hol történt a csavar- a tagállamok átalakultak Herman Van Rompuy fan-klubbá. Aki nem hallott volna még a névről, nem baj, ez a cél. (Ő egyébként a belga kormányfő, aki szabadidejében szeret Haikukat írni...) Rompuy ugyanis állandó elnökként kb annyira lesz majd az Unió "arca", mint amennyire Gyurcsány Ferenc az igazmondás királya (csak, hogy valami belpolitikát is belekeverjek). Szerencsétlen Rompuy majd ül az irodájában és Haikukba formázva írja meg a Tanács napirendjeit, esetleg némi stílusugrással Hexameterben tájékoztatja Obamát telefonon, melyik adót nézze este, ha látni akarja a Berlusconi-showt.

az egésznek egyébként most a spanyol-belga-magyar trió a legnagyobb szószólója, hiszen ők kerülnek sorra EU-elnökségként 2010 és 2011 júniusa között. Persze ha ez lejár, valószínűleg mi is újra "arc"-pártiak leszünk.

No, de azt hiszem kicsit messzire kalandoztam.

A Lisszaboni Szerződés intézményi változásai tehát nincsenek egészen letisztázva (a Külügyi Szolgálatról nem is beszéltem), mindazonáltal elviekben megkönnyítik majd az EU életét. A gyakorlatban azonban erre csak akkor kerül sor, ha a tagállamok tartják magukat az eredeti elképzeléshez, és visszavesznek a soros elnökség hatásköreiből (technokratává szortítva ezt és kibővítve "arccá" az állandő elnököt), valamint nem hoznak újabb jegyzőkönyveket, opt-outokat, és nem adnak mentességeket az olyan változások alól, mint a Bizottság létszámának csökkenése és az Alapjogi Charta kötelező ereje.

Miért fontos mindez?

Mindamellett, hogy az Európai Unió utját egyengeti, Lisszabon azért nagyon lényeges, mertmegadja az Uniónak a lehetőséget, hogy globális szinten is megállja a helyét.

VAGYIS: Kína, India, az Egyesült Államok és Japán mellett továbbra is fejlődő  pályán maradjon, és ne kerüljön társadalmi/gazdasági válságba. Úgy vélem, ez mindannyiunk számára létfonotsságú.

... de nem hallgatott rá.

Az Úr jelzése beszáradt tintaként jelent meg a lengyel elnök számára kikészített tollban, amellyel ma a Lisszaboni Szerződés lengyel ratifikációját lezáró okmányt kellett volna aláírnia.

Kaczinsky azonban ügyet sem vetett az égi jelre, fogta és egy durva mozdulattal aláfirkantotta a Brüsszel által szinte szentségi magasságokba emelt jogszabályt.

Valójában Brüsszel, de leginkább Barroso és a kommunikációs biztosa megérdemelnék, hogy jól pofáncsapják őket egy megbukott ratifikációs folyamattal. Nem mintha nem értenék egyet a tartalmával, dehát azt bárhogy el lehet érni! akár részenkénti, kormányközi megállapodásokkal is...

Ez az egész szerződésesdi '93 óta nem működik az EU-ban. Az Egységes Európai Okmány (az ezt követő Maastrichti Szerződés volt egyébként a föderalista elgondolások felé való egyértelmű megindulás alapdokumentuma) 86-os elfogadása óta csak az Amszterdami Szerződés volt, aminek a ratifikációjával nem volt gond. Hollandok, dánok, franciák, írek felváltva, most britekkel, lengyelekkel, csehekkel kiegészülve bolondíroznak.

Barroso és Wallström rájöhetne végre (meg persze az állam- és kormányfőknek is lehetne annyi sütnivalójuk), hogy nem többet, hanem éppenhogy kevesebbet kellene kommunikálni. Nem kéne azon görcsölni, hogy szeressék az emberek azt a szerencsétlen szerződést.

Objektíve jó szerződés, jogszabály, javaslat, vélemény, jegyzet vagy pamflett ugyanis nincs. Van, akinek tetszik, van, akinek meg nem. Viszont egy ilyen, stratégiai döntésben nem lehet ennyire bizonytalan tényezőre hagyatkozni.

Véelméynem szerint nem az egész Európai Uniónak kellene körbeudvarolni az íreket, hogy szavazzák meg, hanem az ír kormánynak kellene alkotmánymódosítást végrehajtania, hogy az EU-val kapcsolatos szerződéseket ne kelljen népszavazásra bocsátani. Ezekben a kérdésekben nem az embereknek, hanem az általuk megbízott képzett ("tisztelet" a kivételnek) országirányítókra bízni.

Ezzel egyébként az is kiküszöbölhető lenne, hogy az EU-ról sok tévhit elterjedjen, amit ilyen esetekben a szerződés ellenzői találnak ki, hogy elriasszák a népet.

Na de mindegy. Mostmár ezen is túl vagyunk. Brüsszel átverekedte magát a nehézségeken (egészen Klausig, de szerintem nemsokára ezt is megoldja), csak éppen jelentős imidzs-vesztéssel. A Lisszaboni Szerződés 2007-es aláírásakor még a 10+2-es bővítéstől megrészegedett és lendületes Európa, egy meggyötört Európaként áll előttünk 2009-ben, akit még azok is kritizálnak, akik két éve még meg voltak győződve arról, hogy jó irányban haladunk.

Lisszaboni Szerződés így, Lisszaboni Szerződés úgy; a nagy igyekezetnek az lett a vége, hogy most már tulajdonképpen mindegy, hogy elfogadják-e azt a bizonyos több ezer oldalas dokumentumot vagy sem.

Pénteken kerül sor az a Lisszaboni Szerződésről szóló népszavazásra Írországban. A legfrissebb közvéleménykutatások szerint az "igen" szavazók még tartják magukat, de az újságok hasábjai továbbra is rettegésben tartanak bennünket az utolsó hajrában egyre erősödő "nem" táborral, illetve a bizonytalanok bizonytalan tömegével.

Ez persze a múltkor (2008 júniusában) is így volt, de akkor legalább még Magyarországon is érzeni lehetett a negatív ír közhangulatot. Most nem lehet, és ezt nem értem: vagy a sajtó hallgat mélyen a "nem" kampány színesebbnél színesebb ötleteiről, vagy a Ganley-követőket annyira megtépázta az EP-választáson való csúfos bukás, hogy maradnak a kocsmapolitikánál és valamelyik dublin-külvárosi pubban isszák inkább egymás után a pinteket.

Az mindenesetre biztos, hogy a biztos már biztos. Vagyis decemberben az írek ígéretet kaptak arra, hogy a Lisszaboni Szerződés életbe lépésével is megtarthatják az Európai Bizottságba delegált tagjukat. Ez volt ugyanis az ellenzők egyik nagy érve a L.SZ. ellen.

Mondjuk elég fura érv, hiszen az Európai Bizottságban érvényesül a legjobban az "európaiság" eszméje. Eddig nem túl sok biztost értek olyan vádak, miszerint pozícióját arra használná fel, hogy saját országának kedvezzen. A biztosok még csak nem is beszélhetnek a "saját" országukról, csak úgy említhetik, mint "az ország, amit legjobban ismerek".

Na de nem is erről akartam beszélni.

A Lisszaboni Szerződés körüli herce-hurcával eljutottunk oda, hogy mostanra mindenki, Brüsszeltől-Szófiáig, Stockholmtól-La Valettáig azt várja, hogy végre valahára túllegyünk a referendumon és vagy így, vagy úgy de vége legyen ennek a bizonytalan szakasznak.

Az átmeneti időszakban ugyanis sem azt nem lehet tudni, hogy hány tagú lesz a Bizottság (Nizza szerint max 18, Lisszabon szerint egy biztos per tagállam), sem azt, hogy az Európai Parlament tagjainak számát le kell-e csökkenteni vagy sem.

A tagállamoknak arról is előzetesen kell egyeztetni, hogy kit jelöljenek majd az állandó enöki székbe, illetve, hogy hogyan akadályozzák meg, hogy ezáltal a soros elnöki poszt elsorvadjon. Az mondjuk bíztató, hogy legalább már elkezdtek rajta agyalni, ugyanis tavaly ilyenkor még nagy szemeket meresztettek rám a tisztviselők, mikor megkérdeztem, hogy van-e B-tervük.

A fenti okok miatt a bizonytalanság túl sok energiát vesz el az EU vezetőitől. Mindenki a helyezkedésre koncentrál, az újságírók pedig nem kapnak egyenes válaszokat az olyan egyszerű kérdésekre, mint például, hogy kit jelöl Magyarország (vagy akármelyik ország) az Európai Bizottságba, hiszen el lehet ütni a kérdéseket azzal, hogy "majd ha a népszavazás lezajlott, akkor lehet ezzel foglalkozni". (zárójelben jegyzem meg, hogy Magyarországon erre a bevett válasz az, hogy "azt csak a miniszterelnök úr tudja", aki azonban uniós ügyekben kerüli a sajtónyilvánosságot mostanában).

Ez persze nem csak az újságot olvasó érdeklődőknek idegesítő, hanem magának a politikai rétegnek is, hiszen -ahogy az az EU sajátos felépítéséből fakad- mindenki érzi, hogy ez a zűrzavar csak még inkább összekeveri az állampolgárokat, akik tájékoztatásába pedig hatalmas pénzeket ölnek évről évre.

Közben Európa vállán egyre súlyosabb teherként pihen a decemberi klímakonferencia és a gazdasági válság, amely ellen ugyanakkor -svéd vezetéssel- derekasan harcol. Mostmár azonban csak egy hét van hátra, úgyhogy kitartás kedves olvasók, érdeklődők, újságírók és politikusok! Jövő héten megindulhat az igazán nagy átszervezés! Izgalmas lesz, alig várom!

Kedves olvasóim!

Mint azt bizonyára észleltétek, a blog az elmúlt időszakban haldokolt. A napokban azonban kaptam néhány bíztató levelet és hozzászólást, úgyhogy a következő hetekben megpróbálom hamvaiból feltámasztani ezt a felületet.

Köszönöm mindenkinek a támogatást!

MsRelevans.

Véget ért az Európai Állampolgári Konzultáció. Minden kritikai észrevételem ellenére az kell mondjam, hogy a szervezés nagyon jó volt, és azok, akik részt vehettek benne, nem csak nagyon jól érezték magukat, hanem tanultak is egy kicsit az EU-ról, politikáról, és más emberek gondolkodásáról.

A résztvevőkkel készített rövid interjúkon kivétel nélkül mindenki azt mondta, pozitívan csalódott az egész rendezvényben, mert eredetileg csak "csepürágásra" és értelmetlen vitákra számítottak.

Abban, hogy a viták eredménye az alább bemutatott formában ajánlásként elkészülhessen, nagy szerepe volt az ún. "facilitátoroknak", akik igyekeztek a néhol indulatos, néhol egyoldalú, néhol meg egyszerűen ostoba hozzászólásokat egy irányba terelni és valamilyen javaslat formájába önteni.

A tapasztalatokat így foglalnám össze:

1. 1. Az átlagember örül, ha megkérdezik a véleményét.
2. 2. Az átlagembernek van véleménye.
3. 3. Az átlagember véleménye a hiányosságokra mutat rá.
4. 4. Ne ülj az alkoholista átlagember mellé ebéd közben!

Íme tehát a kétnapos konzultáció eredménye, és ezzel zárom is a blog ezen részét, mindenki okuljon belőle! (a százalék az igen szavazatok arányát mutatja)

1. Az Európai Parlament és az Európai Bizottság felügyelje és kísérje figyelemmel a nemzeti kormányok által kiírt pályázatok céljainak megvalósulását és azok hatékonyságát, valamint fenntarthatóságát. A nemzeti kifizető szervezetet határidőn túli teljesítés, illetve nem teljesítés esetén szankcionálja. (100 %)

2. Az EU a hatékony energia gazdálkodás elősegítése keretében a meglévő helyi természeti adottságok és a zöld energia jobb kihasználása érdekében a hagyományos energiahordozók kiváltására a szükséges törvénymódosításokat segítse elő és a szakterületet kiemeljen kezelje, beleértve a finanszírozási lehetőségeit is. (100 %)

3. Az EU a munkahelyteremtés érdekében vállaljon szerepet abban, hogy a szakképzés összehangolt és a szakképzettség egyenértékű legyen legyen az EU országokban. (96,08 %)

4. Javasoljuk az EUnak, hogy az európai szintű munkavállalói érdekvédelem keretében valósítsa meg a tagországokban egységesen alkalmazandó munkajogi szabályozást. Ennek keretében fogalmazzák meg a munkaviszony létesítésével, tartalmával és megszűnésével kapcsolatos munkáltatói, munkavállalói és érdekvédelmi teendőket. Legyen kiemelt figyelem a munkajogszabályok megsértőinek szankcionálására, ennek gyors és hatékony végrehajtására. (94,12 %)

5. Az EU határozza meg a kötelező jellegű szűrővizsgálatok rendszerét (szankciók, motiválók) a munkáltatók, munkavállalók és minden európai állampolgár részére. A kormányok hangsúlyozzák a szűrővizsgálatok fontosságát. A nemzeti kormányok bővítsék ki az alaptanterveket úgy, hogy egészségmegörző tanórákat iktassanak be az alap és középfokú oktatásba az egészségkultúra és tudatosság elsajátitása érdekében. (92 %)

6. Az EU-nak szabályoznia kell a bankpolitikát, hogy az egyes kereskedelmi bankok anya és saját leányvállalatai ugyanolyan feltételekkel kezeljék a különböző orságok állampolgrainak bankügyleteit. EUs pénzügyi felügyelet létrehozása a nemzeti felügyeletek helyett, hiszen a bankok többsége az EU több országában működik. Igy a polgárok egyenlő elbírálásban részesülnek. (90,38 %)

7. Az Európai Parlament javasolja az Európai Tanácsnak, hogy a környezettudatos magatartás érdekében a tagállamok oktatási rendszerükbe építsék be az átfogó környezetvédelmi képzést. (90,2 %)

8. Az EU alakítson ki szabályozott támogatási rendszert, hogy piacképes szakmát nyújtson az át- vagy továbbképezhető munkavállalóknak, képességük, képzettségük szerint. Munkához segités segély helyett. A munkaügyi központ aktívan keressen céget, vállalkozót, oktatási intézményt, akik anyagilag is legyenek érdekeltek a munkanélküliek oktatásában, és akár párhuzamos foglalkoztatásában. (87,76 %)

9. az Európai Bizottság a több száz adónem egységesítésére tegyen javaslatot és hozzon törvényt. (86 %)

10. Az EU támogassa a hazai termékek védelmét, oly módon, hogy pályázati forrásokat biztosít a direkt értékesítés támogatására, továbbá a támogatás keretében legyen lehetőség az ÁFA csökkentésére,a pályázati források felhasználásának szigorú ellenőrzése mellett.

Nem tetszik az embereknek, hogy a pályázati pénzeket gyakorlatilag el lehet csalni. Az EÁK top javaslatai között hangsúlyosan virít, hogy "szigorú ellenőrzést" akarnak a pályázati pénzekben részesültek fölé és "szigorú büntetést" azoknak, akik nem arra használják fel a pénzeket, amire nyerték.

A szigorú ellenőrzés nem ártana, mert saját tapasztalatból tudom, hogy a pályázati pénzeket mondjuk pl. "csapatéptés" címén f@szán el lehet költeni sörözésre és nagy berugásokra. Mondjuk ez építheti a csapatot, de aligha szolgálja az "európai szintű együttműködés javítását" vagy a "társadalmi integrációt", amit az ilyen pályázatoknál célként meg szoktak jelölni.

Disznóságnak tartom, hogy az óriási társadalmi problémák mellett a pályázatokat ilyesmire el lehet költeni! És úgy látszik, ezzel nem vagyok egyedül.

A segélyezés helyett a munkavállalást ösztönözné inkább a magyarokat képviselő 52 "reprezentatív" polgár. Azért írom idézőjelben, mert természetesen ez a csoport nem tükrözi teljesen a magyar társadalmat (sajnos), hiszen sem jövedelem, sem vallás, sem faji hovatartozás alapján nem szelektáltak.

Mindenesetre az Európai Állampolgári Konzultáción tegnap megszülettek az első javaslatok, és a munkavállalás persze top-téma volt. Beszélgettem a résztvevőkkel és az eléggé meglepett, hogy a legtöbben azt mondták, könnyű volt közös álláspontra jutni. Ami viszont nem volt meglepő: az interjúban az egyik srác azt mondta: "egyetlen kérdésben nem sikerült megállapodni, ez természetesen a cigánykérdés". Korántsem áll szándékomban a összemosni a romák súlyos helyzetét a munkanélküliség kérdésével, de tény, hogy a vitát itt is sok esetben meghatározta az a tény, hogy a romák között az átlagosnál jóval magasabb, közel 60 százalék.

Nos az időközi ajánlásban sajnos nem látszanak ezek a viták. Két dolog szerepel: "munkavállalás támogatása segélyezés helyett", és "A szociális rendszer, háló kialakításánál legyen szigorúbb ellenőrzés a szociális támogatások esetében, legyen a szociális támogatás munkához kötve, és ne legyen több, mint a munkanélküli segély és a fizetés" 

Na hát ezt gondolják az állampolgárok.

Nagyon örültem, mikor ezt olvastam, ert ez azt bizonytja, hogy a sok radikális vélemény között -amit saját ismerősi köreimben is nem ritkán hallok- azért vannak értelmes gondolatok is, ha az emberek együtt GONDOLKODNAK.

Mondjuk kváncsi lennék arra is, hogy hogyan képzelik el a munkavállalás prioritását a segélyezés felett... Ki döntse el, hogy ki kapjon munkát és kinek lenne hasznosabb inkább a segély? Nem lenne ez már egy rendőrállam?

Az biztos, hogy valamit tenni kell, mert a mai helyzet tényleg az otthonmaradásnak kedvez. (csak halkan merem megjegyezni, hogy Németországban is megéri munkanélkülinek lenni).

Már előre félek, a posztra érkező kommentektől, de szerintem a központi munkafelajánlás nem rossz ötlet. Én nem a szociális támogatást kötném munkavállaláshoz, hanem magát a munkanélküli segélyt. Minden önkormányzatnak kellene olyan munkahelyeket "talomban tartani", melyeket a munkanélkülieknek ki lehet utalni. Ilyen lehetne például a közterületek fenntartása, takarítása, amire mindíg van igény. Ilyen lehetne az önkormányzati feladatokban való segítség is. Persze ehhez kell szervezés, de azért nem lehetetlen.

Természetesen semmit nem szabad senkire ráerőltetni, de meg lehetne szabni egy bizonyos határidőt. Az én elképzelésem szerint munkanélküli segélyre maximum egy évig lehetne valaki jogosult, ez idő alatt visszautasíthatja az önkormányzati munkát is. Ha valaki egy éven át minden lehetőséget visszautasít, elesik a segély-jogosultságtól és kénytelen elvállalni a felajánlott munkát.

De visszatérek az ajánlásokhoz. A két mondat arra utal, hogy nem vagyunk elégedettek a támogatási rendszerrel. Igazságtalannak tartjuk a segélyezés szinsztémáját. Mindenki reformra vágyik. De gondoljunk csak bele. Nemrég volt az SZMM bejelentése egy sor reformról: családtámogatásk átszervezése, munkáltatók járulékterheinek csökkentése, gyermekvdelmi redsz átalakítása, stb. Senkinek nem tetszett.

Nem hiányzik inned a társadalmi akarat? A politika olyan mértékben hiteltelen magyarországon, hogy "Gyurcsánynak már azt sem hiszik el, hogy lemodott". Szerintem itt csak két esetben lehet változás. Vagy valaki lenyomja az embek torkán a reformokat, vállalva,hogy 4 év múlva belebukik, vagy a társadalom maga kezdeményezi a változást. Erre azonban saját megosztottsága miatt nem képes

Az EÁK online vitájának összesítése szerint az eszperantó hiánya a legégetőbb probléma ma Európában.

Az EÁK színhelyén parázs vita zajlik. Ha csak az oktatás területét nézzük: A jelen lévők a diplomák elértéktelenedését, a kisebbségi pedagógusok hiányát, a szakképzés vonzóbbá tételét értékeli égető problémaként, vagy sürgős feldatként.

Senkinek nem jut eszébe azt mondani, hogy az eszperantót kellene az első idegen nyelvként, közös európai nyelvként bevezetni.

A honlapot elnézve nem kell sok logika ahhoz, hogy valaki rájöjjön itt bizony az eszperantó-fanok európai szintű összeesküvéséről van szó.

A történethez hozzátartozik, nem csak Magyarországon, hanem Szlovéniában, Írországban és Ausztriában is nyerő téma volt az eszperantó bevezetése!

Már majdnem elkezdtem méltatlankodni magamban, hogy miféle gerilla mószer ez, hiszen csak egy elhanyagolható kisebbség akaratoskodásáról van szó!

Aztán végiggondoltam, hogy tulajdonképpen mi alapján is mondom ezt... Nincs a kezemben semmilyen adat arról, hogy hány eszperantó-hívő van Európában. Még csak benyomásom sem lehet, hiszen nincs a homlokukra írva.

De ha egy kisebbségről is van szó, a lobbierejük ezek szerint nagy lehet, hiszen voltak annyira szervezettek, hogy ráuszították magukat egy egészeurópai konzultációra és azt a ltszatot tudták kelteni, hogy Európalegnagyobb problémája, hogy nincs közös nyelv. Ha nem islesz foganatja, azt biztosan elérték, hogy beszélünk róluk.

Csakhogy rossz lóra tettek Az EÁK online verziójának látogatottsága láthatóan nem túl magas, vagyis az eszperantó fanok maguknak "blogoltak".

A mai EÁK pedig csak említlegesen szólt róluk. ElmondtákA bejelentést követően mindenki el is felejtette őket.

Folytatom az EÁK tudósítását.

A problémák megfogalmazása után online kapcsolták Svédországot és Írországot. Méghogy az EU nem használ modern kommunikációs technológiákat! Az egyes állampolgári fórumok Skype-on kapcsolódtak egymáshoz.

Kicsit szaggatott a kép, kicsit késett a hang, de ettől függetlenül üdítő volt látni, hogy máshol is lelkesen dolgoznak az EU jövőjén... a magyarok. Akárhová is kapcsoltunk, mindenhol volt egy magyar, aki saját nyelvünkön köszöntött bennünket. Mondja csak még valaki, hogy nem vagyunk világnemzet!

A kapcsolódás lényege az volt, hogy a résztvevők bemutassák, mit gondolnak a másik társaság országáról. Svédeknek mutattunk Abbát, svéd csavart, szociális hálót, szaunát, de érdekes módon az IKEA senkinek nem ugrott be... Az íreknek prezentáltuk a lóherétől kezdve, a birkákon át, egészen a fjordokig (???) szárnyaló prekoncepcióinkat.

Az ugyan nem derült ki, hogy ez az egész (kétségtelenül mókás) intermezzo hogyan segítette az állampolgári konzultáció eredményességét, az biztos, hogy a résztvevők felébredtek az ebéd utáni kajakómából.

Magyarországra nézve semmi meglepő nem volt: gulyás, parlament, ló, Bazilika, stb. sokásos sztereotípiák. Bár az is lehet, hogy csak a közösségben fejüket felütött magyarok fogták vissza a jelen levőket attól, hogy a "forgóajtós" hasonlatot is felvázolják nyugati barátaink. Tudjuk, ugye? Az ősi monás szerint ma már nem csak a magyarok nyilaitól kell óvakodni, hanem a velük való üzleteléstől is, hiszen, ha egy magyar utánad is megy be a forgóajtól, az biztos, hogy előtted jön ki...

Az 52 magyar résztvevő túl van a problémák megfogalmazásán. De kik is képviselnek minket?

A résztvevők körülbelül fele-fele arányban nők és férfiak. 25 férfi, és a rend kedvéért kettővel több, 27 lany/hölgy/asszony.

15-en 35 év alattiak, 23-an 36 és 55 év közöttiek, és 14 56 év fölötti állampolgár van jelen.

Oktatásban jelenleg 6-an állnak, 29-nek van állása, míg 3-an önfoglalkoztatók és 3-an munkanélküliek. A résztvevők közül 10-en nyugdíjból élnek.

A szervezők szerint a résztvevőket reprezentatívan választották ki nem, életkor, foglalkoztás és iskolázottság alapján.

A Gulyásdemokrácia arról ír, hogy "az MSZP-ben jelenleg nincsenek válságkezelésre alkalmas emberek".

És mi van Bokros Lajossal?

Ha Gyurcsány Ferenc Bokrost jelöli utódjának, szinte biztos a siker! A volt MDF önmagát hazudtolná meg, ha nem szavazna rá. Az SZDSZ megszavazná, az MSZP megszavazná.

Gyurcsány Ferenc ezzel a húzással nem csak a szocialista kormányzást őrizné meg (Bokros mégiscsak Horn Gyula pénzügyminisztere volt), hanem egy népszerű lépést tenne (amilyet már nagyon rég nem tett). Tuti húzás, Feri!

Szombat. Iszonyatos dugó a Ferenciek terén az Astoria irányába... Próbálok eljutni a Petőfi Irodalmi Múzeumba. Szűk utcák, mégis lépten nyomon építkezés. A piros lámpánál Fedél Nélkült nyújtanak felém, az Astoria szállóból mosolyognak a turisták. Kontrasztos... gondolom magamban.

Éppen az Európai Álampolgári Konzultációra (EÁK) tartok, ahol 50 magyar állampolgár fogja megvtatni az európai gazdasági és szociális problémákat. De mégis hogyan? Hogy fogjuk a társadalmi szakadékot eltüntetni, a gazdasági helyzetet helyére billenteni, a szociális támogatásokat gatyába rázni, az egészségügyet normalizálni, mi 50-en?

Ahogy azt korábbi posztomban említettem, elhívtak az EÁK-ra, hogy közvetítsem a vitát.

Hát itt vagyok.

Éppen kávészünet van, nyüzsögnek az emberek. A szervezők kedvesen kerítenek nekem egy netkapcsolattal ellátott számítógépet. Persze csak egy kis telepakolt asztalon kapok helyet, de ez nem számít, hiszen nekem éppen az lesz a feladatom, hogy "ne legyek túl feltűnő", ugyanakkor mindent lássak.

Bárszékemen ücsörögve a demográfiai adatokra várok, melyet "12:50 és 13:00 között" kellene nektek bemutanom...

Hallgatom a körülöttem vitatkozó csoportokat. "Ausztriában sokkal jobb dolgozni!" - hangzik jobbról. "Az újfajta energiaforrások nem kapnak elég támogatást!" - hangzik balról... Kinek, mi dominálja a hétköznapjait... "Te jó ég!" - gondolom magamban, "Hogy lesz ebből egységes álláspont?"

Mert ugye ez lenne a cél. Egy közös dokumentum, amit átnyújtanak a "kulcs döntéshozóknak". Na majd meglátjuk. Végülis még csak 15 perce vagyok itt. Akár valami jó is lehet. Annyi biztos, a vitát irányító moderátorok minden megtesznek, hogy egy irányba tereljék a szerteágazó gondolatokat.

Az biztos, hogy nem fogjuk feltalálni a spanyol viaszt... de legalább GONDOLKODUNK! Azt csináljuk, ami manapság az emberek életének csak egy töredékét jellemzi.

Nemsokára jelentkezem!

Megrökönyödve olvastam ma az Indexen, hogy a kormány azt tervezi, kilenc éves szerződést írat alá az orvosi egyetemet elvégzett rezidensekkel:

"Hűségesküre kötelezné a gyakornoki képzésbe kerülő orvostanhallgatókat az egészségügyi tárca, írja a Népszabadság. A lap értesülései szerint a minisztérium szakmai egyeztetésre bocsátotta az orvosképzés átalakítására vonatkozó terveit.

Ezek két legfontosabb momentuma, hogy a gyakornokképzésben részt vevő hallgatóknak, a rezidenseknek kilenc éves hűségesküt kéne aláírniuk, azaz az egyetemi képzés után még kilenc évig hazai kórházakban kellene dolgozniuk."

Úgy látszik a miniszteri bársonyszékből nem érzékelhető, hogy egy ilyen intézkedés csak tovább rontaná a helyzetet.

Már az felháborító, hogy az EU-ra kenték, hogy nem tudják kifizetni a harmadéves rezidenseket. Az uniós irányelvek alapján ugyanis két évvel ezelőtt megnövelték a rezidensi évek számát kettőről háromra. A magyar kormány akkor azt mondta, hogy bocsi, ez nem volt belekalkulálva a költségvetésbe, úgyhogy ezt buktátok... A harmadévesek idén ingyen dolgoznak napi nyolc, esetenként 15-16 órában...

A félreértések elkerülése végett: Bármilyen uniós irányelv -így az egészségügyi szabályokra vonatkozókra is - átültetésére meghatározott időszak, általában egy-két év van. De lehet "derogációt", vagyis halasztást is kérni, ha valakinek nem megy.

Érdekes módon, amikor a Mol érdekeiről volt szó, Magyarország vígan vitába szállt a Bizottsággal egy kötelezettségszegési eljárás keretében (Lex Mol ügyre utalok ugye), de a rezidensek napi megélhetése ezt nem éri meg...

Visszatérve az eredeti hírre: Egy ilyen intézkedés azt eredményezné, hogy

1. még több orvos menne külföldre, de már nem csak dolgozni, hanem tanulni is, vagyis még több (jövendőbeli) értelmiségit veszítünk.
2. a most végző orvostanhallgatók nem jutnak majd álláshoz, hiszen rájuk még nem vonatkozik, nem kell aláírniuk, de a kórházak nyilván azokat fogják preferálni, akik -ha kényszerből is- de maradnak, röghöz kötve.

Azt akkor már csak halkan említem meg, hogy ezt a lépést valószínűleg az EU Bírósága előtt is meg lehetne támadni "a munkavállalók szabad áramlása", Alapszerződésben biztosított, alapvető uniós jogunk miatt.

Ha valakit megkérdezünk, miért nem szereti az EU-t, a válasz lényege az lesz, hogy azért, mert nélküle hoz döntéseket olyan dolgokról, amik őt közvetlenül érintik. Az EU erre persze kézzel-lábbal tiltakozik, hogy mennyi féle fórum van, ahol beleszólhatunk. Egyébként ez teljesen igaz is, és ha vennénk a fáradtságot, igen hangosak lehetnénk, de nem vesszük.

A hétvégén lesz pédául az Európai Állampolgári Konzultációk magyarországi 'event'-je, ahol állampolgárok "repezentatívan kiválasztott" csoportja vitatkozhat egymással. Mondjuk megnézem, hogy fog egymásnak esni a 45 százalék idős, 25 százalék fiatal és 30 százalék középkorú, vagy a 30 százalék roma és 70 százaélk magyar, vagy az 50 százalék római katolikus és a 0,3 százalék hindu...

De meg is nézem, mert meghívtak bloggerként. Szóval közvetítem nektek szombaton és vasárnap, hogy mit akar tőlünk az EU ! Meglátjuk...

Bár a fő szlogen az, hogy mi is alakíthatjuk Európa gazdasági és szociális jövőjét, nem vagyok benne biztos, hogy a szombati esemény bármilyen hatással is lesz a brüsszeli döntéshozatalra...

De elnyomom a magamban dühöngő szkeptikus ördögöt és megpróbálok jószándékkal elébe nézni a szombatnak. Ebben valamennyire segítségemre van, hogy a szervezőkelárulták, jelen lesz Göncz Kinga, Pokorni Zoltán, Schmitt Pál, stb. Szóval lehet, hogy lesz alkalom a "lakossági lobbira"... Kiderül...

Legalábbis ez lehet a benyomásunk az EurActiv ma délután publikált cikke alapján. A cikk tartalma igazából nem annyira érdekes, mondhatni kicsit unalmas is, az azonban figyelemre méltó, hogy a szerző egy olyan "következtetésre" (conclusion) hivatkozik, aminek pénteken kéne megszületnie.

Az EU szerint tehát egy ilyen horderejű találkozó következtetéseit szépen előre meg kell írni, hogy a miniszterelnökök és elnökök már csak szavakat cserélgessenek benne. Döntéshozatali szempontból még talán oké is ez a dolog, de nem lenne célszerűbb mondjuk "javaslatnak" hívni? Vagy ha már ennyire buták vagyunk, hogy eleve "következtetésnek" hívjuk, akkor legalább legyen egy páncélszekrényben elzárva és ne szivárogjon ki...

Ezúton szeretném felhívni minden kedves újságíró és szerkesztő, televíziós és rádiós bemondó figyelmét, hogy az Európai Unió közvetlenül választott képviselőinek testületét 1979 óta EURÓPAI PARLAMENT-nek és nem Euró Parlamentnek vagy Európa Parlamentnek, stb. hívják.

A különbség azért is fotos, mert az Európa Parlament egy másik nemzetközi szervezet, az Európa Tanács intézménye, vagyis nem összekeverendő. Tudom, hogy bonyolult, de azért szerintem a Híradóban, főcímben nagyon ciki elrontani...

Köszönöm!

Barroso széles mosolya mögött gyakran vélek huncut kacajt látni, amint próbálja leplezni a kommunikációs ferdítéseket... egyébként nem is rosszul. Ezért is jó, hogy az Európai Parlament képviselői éberen őrködnek a Bizottság (és a klasszikus uniós alapelvek) fölött.

A tévesen "EU-kormánynak" is nevezett Bizottság ugyanis úgy tűnik egyre inkább hajaz arra, hogy felöltse a nemzetállamokra jellemző összes negatív tulajdonságot. Nemrég azt találta ki, hogy az "átláthatóság" címén tovább szigorítja az uniós dokumentumok hozzáférhetőségét. Elfelejtették volna, hogy az alapszerződés szerint elméletileg minden EU-intézmény dokumentumának nyilvánosnak kellene lennie???

Nem hiszem.

A Bizottság itt azt a kitételt lovagolja meg, miszerint bizonyos köz- és magánérdekeknek kivételek útján védelmet kell biztosítani. Az EP szerdán visszaküldte megfontolásra a tervezetet, mivel úgy vélte, hogy a transzparencia másképp is biztosítható... Egyébként a fogalmi trükközést még a "szakavatott" EP-képviselők sem tudják mindig megfelelő kontextusbahelyezni: nem emelték fel a szavukat a 30 éves titkosítást maga után vonó új kategória, az "EU classified" bevezetése ellen. Ennek a kategóriának csak akkor lenne értelme, ha az EU fejlett kül- és biztonságpolitikával rendelkezne, melyben a tagállamok minősített többséggel döntenek. Erre azonban egyhamar aligha kerül sor.

Bevallom, életemben először járok a Jobbik honlapján. Mint a közélettel aktívan foglalkozó értelmiségi kicsit elszégyenlem magam, de saját megnyugtatásomra elmormolom: miért is mentem volna fel eddig egy számomra teljesen idegen (sőt inkább ijesztő) párt honlapjára?

A Jobbik az utóbbi két évben nőtte ki magát politikai szempontból jelentős párttá, melyben nem kis szerepe volt a Gyurcsány-Kormány elhibázott gazdaság- és társadalompolitikájának, illetve annak, hogy mind a miniszterelnök, mind a Kormány(és nem kormány)tagok makacsul ragaszkodnak hatalmi pozícióikhoz. Talán mostanra Gyurcsány is beismeri, ha az öszödi beszéd után lemond, az MSZP 2010-re összeszedhette volna magát, de már a szocialisták EP-választási kommunikációs stratégiája sem kellene, hogy a nullával legyen egyenlő. Idén ugyanis a szocialisták sunyítani fognak, "csak ne bukjunk akkorát" felkiálltással.

Nem vennék rá mérget, hogy az MSZP csönd-taktikája működni fog, mert a Fidesz megszokott szólamai, az SZDSZ kétségbeesett, 200.001. szavazóját összekapargató balladája és az MDF Bokros-szonátája mellett az idei hangversenyen egy újabb zeneszám is felcsendül majd, egy dobpörgéssel és katonás rigmusokkal szinesített induló, a Jobbik hangszerelésében. Döntő lesz tehát a jobboldali pártok hangja, ami nem csak elnyomja majd a baloldalt, de megpecsételi Magyarország következő évtizedeinek politikai palettáját.

Az nem kérdés, hogy az MSZP óriásit bukik majd: a jelenlegi közvéleménykutatások szerint maximum 5 képviselőt jósolok nekik. A Fidesz 11-13 helyet is szerezhet, a fennmaradó 3-5 helyből pedig a Jobbik akár kettőt is elvihet, ha a szavazási arány alacsony lesz. Ebben az esetben ugyanis a Jobbik elérheti az 5 százalékos küszöböt, hiszen híveinek szavazói hajlandósága legendásan magas.

Márpedig alacsony lesz, akárhogy is erőlködnek az európai intézmények a különböző kampányaikkal, az embereket egyszerűen nem érdekli az EU.

Visszatérve, hogy miért is mentem fel a Jobbik oldalára: Elkészült a szélsőjobbos párt 54 oldalas EP-választási programja, amely "hosszú és kemény munka gyülölcse". A jobbjára populista fordulatokra építő dokumentum elemzését talán egy későbbi posztban megejtem, de most nem célom a saját és az olvasók idegeinek kikészítése. (Zárójelben azonban meg szeretném jegyezni, hogy a Jobbiknak legalább van ilyen programja...)

Arra azonban mindenképpen felhívnám a figyelmet, hogy Európa szerte nő a radikális pártok támogatottsága, és a gazdasági válság erre is rossz hatással van, hiszen a szegény, nélkülöző rétegek mindig fogékonyabbak a "saját nemzetet védelmező" ideológiákra.

Biztosak lehetünk tehát abban, hogy a Jobbik legalább egy EP-képviselőt szerez idén, és a legtöbb EU-tagálamban bejutnak az euroszkeptikus, esetleg szélsőséges nézeteket valló pártok képviselői. Kérdés, hogy az európai felülethez jutó Jobbik-politikusok ellehetítlenítik-e magukat, vagy meglovagolva az euroszkeptikus európai tendenciát, reklámfelületet gyártanak pártjuknak a 2010-es országgyűlési választásokhoz.

A Bokros Lajos és az MDF körüli hercehurca egyértelműen bebizonyította, hogy Magyarországon az Európai Unió szinte kizárólag csak belpolitikai eszközként használható.

Ha valaki figyelte az elmúlt hetek híreit, láthatta, hogy vált az európai parlamenti választások kérdése pillanatok alatt a címlapokra helyezte az MDF-et. Nem kicsit... nagyon. Na persze ez csak az eszköz volt, arról egy szó sem esett, hogy ez VALÓJÁBAN miért lenne jó az országnak. A kommunikáció ugye az, hogy "Bokros Lajosnál jobban senki nem ért a pénzügyi gazdasági válság kezeléséhez". - mondja Ibolyka. 

Dehát könyörgöm!!!

Ha valaki venné a fáradtságot és végiggondolná, hogy miért jó nekünk Bokros az EP-ben, rájönne, hogy szerencsétlen Lajosunk még CEUs professzorként is jobban tudja befolyásolni a gazdasági válság magyarországi kezelését, mint EUs képviselőként.

Tegyük fel, hogy az MDF megszerzi az 5 százalékos küszöböt (bár ez szinte kizárt), és tegyük fel, hogy Bokros bejut az EP-be. Tagja lesz egy több mint 700 fős képviselőbandának. Igaz így tagja lesz az egyik legnagyobb (most a legnagyobb) képviselőcsoportnak (EPP-ED), és a mostani MDF-es EP-képviselőhöz, Olajos Péterhez hasonlóan bizonyára szorosan együttműködik majd a Fidesszel (ami mondjuk elég vicces lesz, tekintve, hogy Horn Gyula volt pénzügyminiszteréről beszélünk), de akkor is csak egyetlen képviselő lesz, aki mögé nem fog felsorakozni az egész Parlament, vagy az egész EU, ha füttyent egyet...

Legnagyobb befolyásolási szerepe akkor lesz, ha egy témában kinevezik jelentéstevőnek. Ekkor ő fogja elkészíteni a jelentést egy olyan javaslatról, amihez a Parlamentnek nem lesz köze, hiszen azt a Bizottság (kvázi EU-kormány) nyújtja be... Ehh... Én nagyra tartom az Európai Parlament szerepét, de azért ne higgyük azt, hogy egyetlen képviselő Brüsszelből megváltaná a világot...

Mindenesetre az a véleményem, hogy az MDF elnökség sem gondolta ezt, sőt, minden valószínűség szerint ők is úgy vélik, esélyük sincs bejutni, hát legalább akkor kavarjuk egy kicsit meg a szart, és kerüljünk címlapra, jól jöhet az még a belpolitikában.

Azzal persze vitatkozom, hogy ez mennyire volt jó "kampányfogás", hiszen ellehetetlenítette a párt parlamenti frakcióját. A tapasztalt és régóta készülő Olajos Péter kilépett, a "20 éve tag" Csáky kilépett és megpattant Kószó Péter is.

Arra már nem is pazarlom a szót, mennyire szánalmas, hogy a hangsúly itt sem azon volt, hogy kilépett a pártból az MDF egyetlen EP-képviselője, akit hátbaszúrtak Bokros jelölésével, hanem hogy kilépett Csáky és összedől a frakció...

A dologhoz már csak annyit, hogy az összes lehetséges reggeli műsorban nyilatkozó Bokros egyetlen egyszer sem beszélt arról, hogy mit is szeretne az EP-ben működni, hogy akarja Brüsszelből megakadályozni a hazai válságot... De legalább azt beismerte, hogy "jobban járnánk" ha ő miniszterelnök lenne. Szép magyar demokrácia: "majd én megmondom, nektek mi a jó"

Tegnap arról olvastam, hogy Orbán Viktor külföldön kezdi a Fidesz EP kampányát. A cikk lényege valami olyasmi volt, hogy Orbán sorban meglátogatta az ország körüli ideológiai bratyóit (akik persze lehetőleg kormány, vagy államfők) és teljesen másról beszélget velük, mint ami az egész látogatás célja. A tracsparti ugyanis a gazdasági válság borzalmairól folyik, míg az egész egy ügyes PR fogás a pártnak: Lám-lám Viki bá' még külföldön is mekkora ember, őt mindenhol fogadják.

Na, de az imént hír-böngészés közben láttam, hogy bizony ezt már a magyar kormány feje sem hagyhatta annyiban: Gyurcsány kiruccant Brüsszelbe. És tulajdonképpen ez az egész dolog még kapóra is jött neki, mert azon túl, hogy a péntekre várható Orbán-Merkel meeting sehol nincs a Feri-José páros brüsszeli puszipartijához képest, Gyurcsány még nemzetközi támogatást is szerzett a válság közepette végrehajtandó adóemelési csomagjához.

Arra persze sem az MTI híre, sem más médium nem mutat rá, hogy gyakorlatilag Gyurcsány is, Barroso is csak a saját nótáját fújja. A Bizottság hetek óta azt kommunikálja, hogy a nyugatnak is szolidaritania kell a kelettel, Magyarország vonatkozásában meg azt, hogy a konvergencia jó eredményeket mutat. Ez utóbbiról a jelentés azonban még Gyurcsány múlt hétfői "patrióta gazdaságpolitika" bejelentése előtt készült, vagyis Gyurcsány és Barroso teljesen más dolgokról beszéltek, Barroso pedig "elfelejtett" reflektálni az azóta történő, protekcionista magyar gazdaságpolitikai lépésekre.

Nesze neked Európa... Éppen ez az überudvarias diplomácia lesz a veszted!

Visszatérve az alaptémára: örömmel jelentem be, hogy a 2009-es Európai Parlamenti Választások magyar kampánya BEINDULT! Az első játszma nemzetközi színtéren 0:1 Gyurcsánynak, aki lepörögte Orbánt. Persze a játszma még nem dőlt el, a pénteki Merkel-találkozón meglátjuk, hogy Orbán javít-e 1:1-re!

(És úgy tűnik, mi is)

Budapest nyerte az Európai Mobilitási Hét 2008. évi fődíját. tudhattuk meg tegnap EU hivatalos forrásból, meg az MTI-től. Szólnak a fanfárok, csókok és örömkönnyek homályosítják el az ünnepi tűzijátékot.

Az indoklásban külön kiemelik, "hogy Budapest helyi művészekkel és szervezetekkel karöltve színes programkínálattal népszerűsítették a fenntartható városi közlekedést: két egymást követő napot autómentessé nyilvánítottak, neves közreműködők részvételével úgynevezett „Eljutási versenyen” igazolták a tömegközlekedés hatékonyságát, szabadtéri kiállításon tiszta és energiahatékony közlekedési járműveket mutattak be, konferenciát tartottak a levegőminőségről és a zajtérképek készítéséről, valamint megrendezték a „Sétálóutcák napját”, egy kis belvárosi és Duna-parti sétára buzdítva a városlakókat."

A szövegből csak egy valami nem derül ki, hogy volt azon a napon egy valódi civil kezdeményezés, egy alig 10.000 főt „megmozgató” Critcal Mass nevű rendezvény, melyet különösebb felhajtás nélkül 2004-óta évről-évre egyre nagyobb sikerrel rendeznek meg.

Utóirat: A magyar hírforrások is  tesznek erre a civil-bringás ügyre. Egy üdítő kivételtől (Hírszerző ,) eltekintve mind kritika nélkül nyalta be az MTI hírt.

Most lehet, hogy Herczog Edit (anti-)fan-clubnak fogunk kinézni, de az egybeesést megpróbáljuk rákenni a felpörgött szocialista képviselőnőre.

A THM ugyanis Brüsszelbe megy. Mivel ez a fajta hitelkamat még kiskorú, és nem ülhet egyedül a repülőgépre, elkíséri őt Edit-néni. A szocialista frakció EP-képviselőnője ugyanis úgy döntött, kérdést intéz az Európai Bizottsághoz az uzsorakamatok ügyében.

Mi értékeljük ezt a kezdeményezést, hiszen a Provident Zrt.-re jellemző 300 százalék fölötti kamatozással nyújtott hitelek ellen valamit tenni kell, az fix. Az minimum volt, hogy levették a hirdetéseiket. A mi szemünket is régóta szúrta a "jajj, át kell mennünk a szomszédba nézni a kedvenc sorozatunkat" c. reklám.

Vannak azonban kétségeink az eljárás hatékonyságát illetően. Igaz, az EP részéről ez (majdnem) a maximum, amit meg lehet tenni.* A Bizottsághoz intézett kérdésekről eláruljuk, hogy eljárásilag semmilyen kötelezettséget nem jelent. Az EP eljárási szabályzatában csak annyi van, hogy a válasznak 3 héten belül meg kell érkeznie. E mellett még a következő dörgedelem olvasható: " a válaszok tömörek legyenek és a kérdés tárgyára vonatkozzanak".

A képviselőnő védelmére felhozható, hogy a lépés figyelemfelkeltésnek jó (és persze önreklámnak...). Sőt, van rá némi esély, hogy a Bizottság meghallgatja a sirámokat, két okból is. Az egyik, hogy a most gyűrűző gazdasági válság egyik fő oka éppen az ellenőrizetlen körülmények között nyújtott nagy kölcsönök voltak, vagyis ezt a területet várhatóan újra fogják szabályozni (igaz globális szinten, lásd áprilisi G20). Másrészt azért, mert ez a téma jól eladható kampánytémaként is szolgálhat az év végén felálló új Európai Bizottságnak.

Azért mi reméljük, hogy az ilyen megfontolások mellett azoknak a kapitális barmoknak a helyzetére is gondolnak majd Brüsszelben, akik 300-400 százalékos THM-re vettek fel hitelt, hogy ne kelljen a szomszédban TV-zni...

*ennél több csak egy önálló jelentés lehetne, ami valóban döntéshozatali eljárást indtana!

Úgy tűnik, nem is baj, hogy a gazdasági válsággal kapcsolatos cseh tevékenység értékelésével így elcsúsztam, mert sok minden történt azóta. Például mostmár három csúcstalálkozóról kell beszélnünk.

Lesz ugye G20 csúcs április 2-án, amelyet egy Angela Merkel (német kancellár) által szervezett mini-csúcs és egy Európai Tanács ülés előz(ött) meg.

A mini-csúcs éppen ma zajlott le, bár az eredetileg tervezett miniség helyett a fél EU ott volt. Merkel asszony meghívta Super-Sarko-t, Brown-apót és a filmsztári fellépésű Berlusconit (ahogy terveiben korábban szerepelt), de kénytelen-kelletlen küldött egy meghívót kisebbségi komplexusos spanyol és holland kollégáinak is, hiszen azok nehezményezték, hogy nem lehetnek jelen. A "szemöldökráncolás" alapja az volt, hogy korábban a spanyolok és hollandok elmehettek a a washingtoni G20-ra, mint "nagy ipari nemzet", és ezt a kitüntetést mostmár nemigen akarják elveszteni.

Bár a mai mini-csúcson Topolánek is ezerrel nyomult, az uniós vezetésnek csak a látszatát sikerült kiharcolnia. Mivel a csehek nem tagjai az euróövezetnek, érthető, hogy nem is szerepeltek Merkel asszony eredeti terveiben. Egy jó EU-elnök (már ha van neki autoritása) azonban már a bejelentés előtt értesül egy ilyen kezdeményezésről, és rábeszéli/rákényszeríti a német kollégát, hogy legalább meghívottként megemlítse az elnökséget.

A csehek passzivitását maga Sarkozy is nehezményezte, aki azonban kevésbbé az EU intézményes egységéért, mint inkább a német befolyás megnövekedéséért aggódik. A francia elnökség alatt Sarkozynek kapóra jöttek a válságok, hiszen Németország (aki valóban nagy ipari nemzet) a saját belső válságkezelésével kellett foglalkozzon, míg Super-Sarko szépen lenyomta Merkelt szervezésben. A hírek az ő nevével voltak tele (nem akarom persze csökkenteni a francia autóiparban betöltött és az áramexportőri szerepét, de azért Németországhoz nem fogható az ipara), ami egy többségében a mezőgazdasági termeléséből élő országtól elég szép teljesítmény. Szóval Sarko aligha aggódott a cseh vezetés miatt, jobban aggaszthatta azonban, hogy Angela újra az európai vezető szerepében tetszelehghet.

De tetszeleghet, hiszen nem Topolánek volt a házigazda, hanem az európai honatyák szépen Berlinbe utaztak, ráadásul a Reuters is úgy hozza a hírt "Merkel was talking with the leaders...", vagyis nem a vezetők beszéltek egymással, hanem Merkel beszélt az európai vezetőkkel... Nem mindegy!

Topolánek annyit tudott még hozni a témán, hogy március elsejére összeütött egy rendkívüli uniós csúcstalálkozót, ahol ott lesz az EU apraja nagyja! Kérdés azonban, hogy mit tud a szerteágazó véleményű 27 tagállam (amely főleg kisebb tagállamokkal egészül ki a mostani berlini csúcshoz képest március elsején) hozzátenni a nagyok (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Hollandia, az EU Topolánekje és Barrosoja és Az Eurócsoport elnöke) közös álláspontjához?

A kis csoport ugyanis nagy döntéseket hozott. Nem sorolnám fel ezeket, itt elolvashatóak, de annyit megemltenék, hogy az uniós főmuftik megduplázzák az IMF elérhető pénzforrásait és döntöttek az IMF kölcsönökhöz kötött feltételek reformjáról is.

Hajrá Mirek!

ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.

Még füstölög a mailboxunk a Herczog Edit MSZP-s EP képviselő kabinettjétől „Bakiparádé a fidesz „energiakoncepciója” tárggyal érkezett dörgedelmes nyilatkozatától. A csatolt sajtóanyagban a képviselőasszony vehemensen ekézi Gyürk András kollégáját egy február elején tett nyilatkozata miatt, melyben Fideszes néppárti képviselő tétlenséggel vádolja a magyar kormányt „az alternatív ellátási útvonalak kiépítése, az energiahatékonyság javítása, valamint a megújuló energiaforrások támogatása területén.”

Nem tisztünk megvédeni Gyürk úr álláspontját, sőt egy percig sem kételkedhetünk abban, hogy a képviselő nem véletlenül hallgatja el, hogy „az Országgyűlés 2008. április 17-én elfogadta a 2007-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikai koncepciót,” (Vö: csúsztatás), valamint egy cseppnyi kételyünk sincs azzal kapcsolatban, hogy „Gyürk András közleménye arra is újabb bizonyítékul szolgál, hogy a Fidesz előszeretettel mond mást itthon, mint külföldön.” (jobbára ezért fizetik, ha jól sejtem).

Az azonban, hogy ne mondjam kissé tragikomikus, hogy a képviselőasszony mindösszesen másfél flekkes „tényszerűnek szánt” leleplező anyagába két kapitális hiba is becsúszik:

„ …Gyürk Andrásnak tudnia kell, hogy az alternatív gázvezetékek megépülése nem csökkentheti hazánk gázfüggőségét, csupán ahhoz járulhat hozzá, hogy kevésbé függjünk az orosz földgáztól.” – Értjük ugye: nem csökkentheti a gázfüggőséget, csak kevésbé függünk majd az orosz gáztól, Világos  
 

Tisztelettel hívnám fel a figyelmet, hogy kollégáim életéből mintegy 40 percet rabolt el, amíg rájöttünk, hogy nem mi maradtunk le a 2009. február 9 – i EP ülésről, mindösszesen arról van szó, hogy a képviselőasszony kabinetjében nem olvasták az EP hírek hivatalos oldalát 2009. február 2-án.

További sikerekben gazdag, színvonalas és jó munkát kívánok!

Ajánlott olvasmány: Összekaptak a képviselők: Van-e energiastratégiánk

Megkésve bár, de törve nem, folytatnám a múlt heti posztomban megkezdett cseh elnökségi értékelést.

Elmerengtem a csehek gázvitában vállalt szerepén. Végiggondoltam, hogy miket olvastam a sajtóban az óriási felhajtással lebonyolított és agyonkommentált Nabucco-csúcsról. Félreértés ne essék, nagyon fontosnak tartom magát a kérdést, de azért 30 miniszteri szintű külföldi delegáció egy félhalott projektért, amely csak az EU energiaigényének 5 százalékát oldaná meg... hát... kicsit sok.

Na de mindegy. A lényeg az, hogy a cseh kormányfő és aktuális EU-főmufti nevét körülbelül a cikkek 10 százalékában lehet megtalálni (szegény energiaügyi biztos sem kapott sokkal nagyobb megjelenést). Többnyire mindenhol Gyurcsány és az azeri elnök szívet melengető barátságáról, és persze a PÉNZ-ről lehet olvasni, vagyis, hogy mennyi zsetont ad majd ehhez az gigaberuházáshoz EU (igaz, az nem mindig derül ki, hogy kit ért a kedves újságíró ez alatt a két betűs entitás alatt).

Cseh barátaink tehát nem nagyon izgatták magukat a budapesti csúcson, pedig saját elnökségi stratégiájuknak is az energiabiztonság adja a gerincét. Érdemes lett volna egy kicsit nagyobb morzsákat szórni a sajtó elé, mint csak a szokásos szólamokat a Nabucco fontosságáról és az energiabiztonságról. Egy-két szúrás moszkvának, néhány jó szó a kaszpi térségnek és a törököknek, és kész a címlap... Bár mondjuk a negatív reklám is reklám :) én legalábbis negatívnak értékelem, amikor valaki azt hirdeti, hogy "na most majd kiderül, menniyre tudunk összefogni", ahelyett, hogy master of EU-ként meg lenne győződve róla, hogy képesek vagyunk rá és megszervezi az összefogást minden erejével.

Negatív reklámként értékelem továbbá, hogy az EU überguru, azaz az EU soros elnökségét betöltő ország és annak miniszterelnöke, helyén hagyjon egy olyan "műalkotást", amely láthatóan több tagállamot vérig fog sérteni. Hát hogy gondolta Prága? Hogyan fogja összekovácsolni az egyébként is 27 féle álláspontot követő tagállamot, ha még az elnökség elején jól betart nekik? Hogy volt képes egyetlen műkész egy egész közigazgatást átejteni? 

• Egy kiállítás képei
• A művész bukása
• A művész visszakapja, de kire üt ez vissza?

------------ Vége a második résznek -------------

(Legközelebb gazdasági válság és mókás Topolánek, de tényleg)