Úgy tűnik, nem is baj, hogy a gazdasági válsággal kapcsolatos cseh tevékenység értékelésével így elcsúsztam, mert sok minden történt azóta. Például mostmár három csúcstalálkozóról kell beszélnünk.

Lesz ugye G20 csúcs április 2-án, amelyet egy Angela Merkel (német kancellár) által szervezett mini-csúcs és egy Európai Tanács ülés előz(ött) meg.

A mini-csúcs éppen ma zajlott le, bár az eredetileg tervezett miniség helyett a fél EU ott volt. Merkel asszony meghívta Super-Sarko-t, Brown-apót és a filmsztári fellépésű Berlusconit (ahogy terveiben korábban szerepelt), de kénytelen-kelletlen küldött egy meghívót kisebbségi komplexusos spanyol és holland kollégáinak is, hiszen azok nehezményezték, hogy nem lehetnek jelen. A "szemöldökráncolás" alapja az volt, hogy korábban a spanyolok és hollandok elmehettek a a washingtoni G20-ra, mint "nagy ipari nemzet", és ezt a kitüntetést mostmár nemigen akarják elveszteni.

Bár a mai mini-csúcson Topolánek is ezerrel nyomult, az uniós vezetésnek csak a látszatát sikerült kiharcolnia. Mivel a csehek nem tagjai az euróövezetnek, érthető, hogy nem is szerepeltek Merkel asszony eredeti terveiben. Egy jó EU-elnök (már ha van neki autoritása) azonban már a bejelentés előtt értesül egy ilyen kezdeményezésről, és rábeszéli/rákényszeríti a német kollégát, hogy legalább meghívottként megemlítse az elnökséget.

A csehek passzivitását maga Sarkozy is nehezményezte, aki azonban kevésbbé az EU intézményes egységéért, mint inkább a német befolyás megnövekedéséért aggódik. A francia elnökség alatt Sarkozynek kapóra jöttek a válságok, hiszen Németország (aki valóban nagy ipari nemzet) a saját belső válságkezelésével kellett foglalkozzon, míg Super-Sarko szépen lenyomta Merkelt szervezésben. A hírek az ő nevével voltak tele (nem akarom persze csökkenteni a francia autóiparban betöltött és az áramexportőri szerepét, de azért Németországhoz nem fogható az ipara), ami egy többségében a mezőgazdasági termeléséből élő országtól elég szép teljesítmény. Szóval Sarko aligha aggódott a cseh vezetés miatt, jobban aggaszthatta azonban, hogy Angela újra az európai vezető szerepében tetszelehghet.

De tetszeleghet, hiszen nem Topolánek volt a házigazda, hanem az európai honatyák szépen Berlinbe utaztak, ráadásul a Reuters is úgy hozza a hírt "Merkel was talking with the leaders...", vagyis nem a vezetők beszéltek egymással, hanem Merkel beszélt az európai vezetőkkel... Nem mindegy!

Topolánek annyit tudott még hozni a témán, hogy március elsejére összeütött egy rendkívüli uniós csúcstalálkozót, ahol ott lesz az EU apraja nagyja! Kérdés azonban, hogy mit tud a szerteágazó véleményű 27 tagállam (amely főleg kisebb tagállamokkal egészül ki a mostani berlini csúcshoz képest március elsején) hozzátenni a nagyok (Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Spanyolország, Hollandia, az EU Topolánekje és Barrosoja és Az Eurócsoport elnöke) közös álláspontjához?

A kis csoport ugyanis nagy döntéseket hozott. Nem sorolnám fel ezeket, itt elolvashatóak, de annyit megemltenék, hogy az uniós főmuftik megduplázzák az IMF elérhető pénzforrásait és döntöttek az IMF kölcsönökhöz kötött feltételek reformjáról is.

Hajrá Mirek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.