Vaclav Klaus aláírta a Lisszaboni Szerződést. Szuper! Hiszen erre vártunk már mióta.

No de akkor most mi is van?

Először is: Mikor lép életbe?

Ez egy nagyon érdekes kérdés, mert az egész a "minél előbb, annál jobb" elven alapszik. Mintha már eleve számítottak volna arra a szerződések hatályosulására vonatkozó szabályok lefeketetésekor, hogy ezzel bizony lesz némi probléma.

Lényeg a lényeg: Az új alapszerződés az azt követő hónap első napjától hatályos, hogy az utolsó ratifikációs okmányt is örök nyugalomra, vagyis letétbe helyezték Rómában (Talán emlékszünk egyetemi/főiskolai/töriórás tanulmányainkra, itt írták alá 1957-ben a Közösséget létrehozó Római Szerződést).

Ez esetben tehát elvileg 2009. december 1-jén. Azért írtam, hogy elvileg, mert lehet, hogy a ratifikációs okmányt szállító sötétített Mercedes valahol az osztrák alpokban a szerpentinen megcsúszik és a mélybe zuhan, vagy a Ratifikációs Különjárat repülőjéből valahol az észak olasz városok környékén kifogy a kerozin és a dokumentum tragikus körülmények között megsemmisül.

Azt hiszem Klaus azt a napot nemzeti ünneppé avatná...

Másodszor: Mi is ez az Lisszaboni izé, hogy ennyire izgultak miatta Európa 27 fővárosában?

Az új alapszerződés leginkább az intézményi kérdések kapcsán érdekes a tagállamoknak, és talán nekünk is. A módosításokról nem csak 2007 óta van szó. Nagy részük már a most hatályos Nizzai Szerződés kialakításakor felmerült, de abból kikerült, az Alkotmányos Szerződés meg ugye elbukott.

A legfontosabbnak az állandó elnököt és a külkapcsolatokat egy személyben összefogó kül- és biztonságpolitikai főképviselőt nevezik, holott a jelenlegi állás szerint ez mégsem éri el a célját.

A lényeg ugyanis az egyszerűsítés lett volna, de -és itt ki kell emelni, hogy ez a tagállamok önzésének köszönhető- egyelőre csak úgy tűnik, bonyolódik majd a helyzet. Az Európai Tanács élére választandó (mondjuk ez túlzás... inkább jelölendő) elnöknél ugyanis még nincs tisztázva, hogy mi lesz a pontos feladata.

A Lisszaboni Szerződés értelmében az elnök "ellátja az Unió külső képviseletét a
közös kül- és biztonságpolitikához tartozó ügyekben".

Oké... És akkor mit csinál a kül- és biztonságpolitikai főképviselő?

Hát ez az. A Szerződés hozzáteszi, hogy az állandó elnök mindezt csak "a saját szintjén és e minőségében, valamint az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője hatáskörének sérelme nélkül" teheti.

Következtetés: nincs meghatározva, hogy hol kezdődik, illetve végződik a főképviselő, és hol az állandó elnök feladatköre. Hogy a soros elnökről már ne is beszéljünk...

De ha már itt tartunk, mégiscsak beszéljünk róla.

A tagállamok azt akarták, hogy az állandó elnök legyen egy karizmatikus, erős személyiség, akit mindenhol ismernek a világon. Az indoklás szerint ez azért fontos, hogy az illető már személyes megjelenésével egységet jelképezzen, és ilyetén "az EU arcaként" jelenlen meg. Érthetetlen módon az iraki háború kamugépére, Tony Blair volt kormányfőre gondoltak...

Most persze, hogy közeledünk ennek megvalósulásához, a tagállamok rájöttek, hogy ez talán annyira nem is jó, hiszen akkor ők (illetve marha tehetséges állam- és kormányfőik) eltörpülnek majd az állandó elnök mellett. Hirtelen stratégia-módosítással aztán -olyan gyorsan, hogy aki tudta előre, még az sem tudta volna megmondani, hol történt a csavar- a tagállamok átalakultak Herman Van Rompuy fan-klubbá. Aki nem hallott volna még a névről, nem baj, ez a cél. (Ő egyébként a belga kormányfő, aki szabadidejében szeret Haikukat írni...) Rompuy ugyanis állandó elnökként kb annyira lesz majd az Unió "arca", mint amennyire Gyurcsány Ferenc az igazmondás királya (csak, hogy valami belpolitikát is belekeverjek). Szerencsétlen Rompuy majd ül az irodájában és Haikukba formázva írja meg a Tanács napirendjeit, esetleg némi stílusugrással Hexameterben tájékoztatja Obamát telefonon, melyik adót nézze este, ha látni akarja a Berlusconi-showt.

az egésznek egyébként most a spanyol-belga-magyar trió a legnagyobb szószólója, hiszen ők kerülnek sorra EU-elnökségként 2010 és 2011 júniusa között. Persze ha ez lejár, valószínűleg mi is újra "arc"-pártiak leszünk.

No, de azt hiszem kicsit messzire kalandoztam.

A Lisszaboni Szerződés intézményi változásai tehát nincsenek egészen letisztázva (a Külügyi Szolgálatról nem is beszéltem), mindazonáltal elviekben megkönnyítik majd az EU életét. A gyakorlatban azonban erre csak akkor kerül sor, ha a tagállamok tartják magukat az eredeti elképzeléshez, és visszavesznek a soros elnökség hatásköreiből (technokratává szortítva ezt és kibővítve "arccá" az állandő elnököt), valamint nem hoznak újabb jegyzőkönyveket, opt-outokat, és nem adnak mentességeket az olyan változások alól, mint a Bizottság létszámának csökkenése és az Alapjogi Charta kötelező ereje.

Miért fontos mindez?

Mindamellett, hogy az Európai Unió utját egyengeti, Lisszabon azért nagyon lényeges, mertmegadja az Uniónak a lehetőséget, hogy globális szinten is megállja a helyét.

VAGYIS: Kína, India, az Egyesült Államok és Japán mellett továbbra is fejlődő  pályán maradjon, és ne kerüljön társadalmi/gazdasági válságba. Úgy vélem, ez mindannyiunk számára létfonotsságú.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.